Un peu de nostalgie: Olyan is volt, hogy John Isner Párizsban szorongatta Nadalt
Az előttünk álló két hét során rendezték meg volna az idei Roland Garrost. A feltételes mód oka már túlságosan is ismert, viszont ez a különleges időszak tökéletes arra, hogy nosztalgiázzunk kicsit.
Párizsi visszatekintőnk első részében egy első fordulós mérkőzést elevenítünk fel. Kilenc évet megyünk vissza az időben mikor Rafael Nadal még feleannyi Roland Garros-győzelemnél sem járt (5), mint napjainkban (12). A Salakkirály 2011-ben címvédőként és világelsőként kísérelhette meg Björn Borg csúcsának beállítását.
Emlékezetes évet tudhatott maga mögött ekkor a mallorcai, hiszen 2010-ben megcsinálta a “Small Slam-et” (azóta sem sikerült neki), ráadásul a Garrost, Wimbledont és a US Opent egymás után nyerte meg, erre pedig csak a naptári Grand Slamet teljesítő Rod Laver volt képes az Open Érában még 1969-ben. A trónon maradni azonban sokkal nehezebb, mint oda feljutni, tartják sokan. A következő esztendőben Novak Djokovic el is kezdte ostromolni vetélytársa trónját, hiszen úgy érkezett meg Párizsba a szerb, hogy abban az évben még nem kapott ki, és már négy Nadal felett aratott győzelmen lehetett túl, ezeknek fele pedig salakon, a Madridi és a Római Masters-tornák döntőiben születtek.
Nadalt először érezhették sebezhetőnek hazai pályáján, ez pedig vélhetően megingathatta kissé a spanyol legendát. Így lehetett talán lehetséges, hogy az első fordulóban egy játszmára volt a kieséstől a világ leglassabb pályáján egy hórihorgas amerikai ellen, aki a szerváira alapozza játékát, ennél fogva pedig a gyorsabb borításokat kedveli. John Isner vállát azonban semmiféle teher nem nyomta azon a napon. A mérkőzés első három játszmájában hatással tudott lenni a játék menetére a hatalmas adogatásaival. Az első szettet csak 6/4-re veszítette el, majd a rajongók legnagyobb megdöbbenésére megfordította az állást két, tie-breakben megnyert szettel.
“Az egész meccs olyan volt, mint egy büntetőpárbaj (csapatsportban). John ellen minden mérkőzés nagyon szoros, így nem lehet helye a hibáknak. Én viszont a tie-break-ekben nem játszottam jól, mert ideges voltam. Kemény ellenfél volt ma számomra, úgyhogy nem tehetek mást, minthogy gratuláljak neki.” – nyilatkozta annak idején Nadal a mérkőzés után.
Kép forrása: theglobeandmail.com
Merthogy a meglepetés végül elmaradt. Nadal a tőle megszokott küzdeni tudásával túljutott a holtponton, páratlan fizikumával pedig “kifújta Isner vitorlájából a szelet”, 6/2 6/4-gyel megfordítva a mérkőzést, ami több mint négy óráig tartott. Az ellenfél elismerése természetesen a másik térfélről sem maradt el:
“Ahogyan a döntőszettben játszott…még nem láttam ilyet, ezért ő a világelső és minden idők egyik legjobbja. Az utolsó játékban 30-30-nál nem tudtam sem levegőt venni, de még lépni sem.”
2011. május 24.: Roland Garros, férfi egyes, első forduló
R. Nadal – J. Isner 6/4 6/7 6/7 6/2 6/4
A kezdet tehát nagyon nehéz volt Nadal számára, de ez a küzdelem is kellhetett ahhoz, hogy szűk két héttel később hatodjára is megkaparintsa a Muskétások Kupáját. Meg lehet, hogy Roger Federer is, aki az elődöntőben megszakította Novak Djokovic 43 meccsig tartó győzelmi szériáját, s ezzel talán megkönnyítve Nadal dolgát a döntőben…
Viszont gondolta ekkor bárki is, hogy még ugyanennyi győzelme lesz az évtized végére a Salakkirálynak?
A borítókép forrása: stuff.co.nz